szarok ám arra..

hogy az asztalra nem szabad felmenni! szólnak, maradok, közelítenek, leugrok, aztán fél perc és máris újra fent vagyok, és huszonötödszörre is felmegyek, mert ott vannak a világ legérdekesebb dolgai, körömlakk, morzsák, ékszeresdoboz..

egyre bátrabban

rettentő eleven vagyok, futkározom, ledobom magam a földre, gyorsan felpattanok, futok tovább, játszom ping-pong labdával, narancshéjjal - csak messziről, mert utálom a szagát - szivacslabdával, hajgumival, körömlakkal és minden, az asztalon található zörgő csörgő tárggyal, mert már feljárok az asztalra, akkor is ha látnak és nehezemre esik lejönni róla, szarok rá, ha szólnak, sőt, huszonötödszörre is felmászok. megtaláltam a kaparófát! az erkélynél álldogálva órákon át nézem a bogarakat, rohadt módon érdekes. már feljárkálok a kanapéra és a többiek jelenlétében is belefekszem az ágyneműbe. néha csak átrohanok a kanapén. néha csak leosztok pár pofont kopasz fejekre :) rettenetesen kíváncsi vagyok, kik a rabszolgáim, egyre közelebbről nézegetem őket, nyújtogatom a nyakamat, amikor bátor vagyok, nagyon közel merészkedem, de megsimogatni... még nem engedem magam!

négy hét

Ma négy hete hoztuk el Perecet. Megsimogatni még mindig nem lehet, kéztől, lábtól fél. Viszont nagyon kíváncsi, éjjel már vidáman jár kel a lakásban és nappal is egyre bátrabb. Ma játszottunk is vele, persze csak óvatosan. Hamar eljár a keze, többször odacsapott amikor madzagot lógattunk neki vagy jutalomfalatot dobtunk.

Most is a gépnél ülök, az előszoba-szoba ajtótól fél méterre. Jön-megy, alig figyel rám. Felfedezi a lakásnak azokat a részeit amelyeket eddig még nem mert. Kergeti a labdáját, a székem alatt is átfutott, ami nagy szó.

öröm

szorgalmasan járkálok be a szobába, és szigorúan csak messziről, de pörgök-forgok a lábtörlőn és nézem, mit szólnak hozzá. nagyokat ásítok. reggel okosan és aranyosan nézek és pörgök-forgok a padlón, játszom a csigácskámmal, persze egy kisebb zörejre vagy mozdulatra visszavonulok, de azért kíváncsian nézegetek, kik lehetnek ezek az emberek..:))

újabb lépés előre..

vasárnap szedtem neki csigaházat, nagyon tetszik neki a csigácskája. tegnap újra kétszer ásított a jelenlétemben, ezt jó jelnek veszem. tegnap beengedtük a szobába, eddig csak a fürdő-előszoba-konyha vonalon mozgott. elég hamar bemerészkedett és egész bátran mászkált végül befeküdt a párnák közé az ágyra - így már tudjuk, hogy tudja mi a jó :)

tegnap este

a jelenlétemben nyújtózott és ásított egyet.. jó jel, ha lazulni is tud a társaságomban :)

gubbasztó

Én még csak gubbasztani láttam két és fél hét alatt. Hallottam már mozogni, de még nem láttam. Ha hallja, hogy megyek beül a sarokba és kétféleképpen néz - félve-gyanakodva vagy kíváncsian. Szerencsére egyre többször kíváncsian. Eközben gubbaszt.

Esténként a csendben hallom ahogy kint játszik a labdájával, kergeti ide-oda. Az étel és a víz fogy, az alommban egyre több a csomó. De ha elhatározom, hogy kimegyek hozzá akkor újra csak azt látom, hogy a sarokban gubbaszt ...

mikor hazaérek

úgy látszik most álmos, nincs kedve barátkozni.. ilyenkor is beszélgetek vele, mert hiszek abban, hogy a megnyugtató szeretetet sugárzó hangtól fog megszelídülni..

a szelidítés fázisai

Perec lassan alakul, mint a pupos gyerek a prés alatt. Sok türelem, kedves és halk szó kell, hogy feloldódjon. Viszont nagyon jó figyelni, ahogy napról napra bátrabb. Megfigyeltem, hogy ő okos cica, és valószínűsíthető, hogy sokat bántották. Fél az emberi kéztől, és attól, ha közel megyünk hozzá, így én tartom a távolságot :) Kezdetben szinte meg sem mert mozdulni a jelenlétünkben, mostanra már annyit elértünk, hogy érdeklődve figyel, bár a hirtelen mozdulatokra és a hangos zajokra összerezzen. Jelenlétünkben még szinte alig mozog. Viszont a ma reggel áttörés volt: labdákat gurítottam neki és nagyon figyelte és már nem a kezemet figyelte hanem a labdát! a fürdőben voltunk és miközben fésültem a hajamat, hátranéztem és láttam, hogy Perec a hátára feküdt és nagyon figyelte, mit csinálok a hajammal. Majd letérdeltem hozzá és ő ugyanúgy maradt és játékosan kecmergett tovább hassal felfelé. Odadobtam neki az egyik hajgumit és elkezdte piszkálni! Ez azért nagy szó, mert eddig szinte meg sem mozdult, csak figyelt, és most játszott előttem. Hát mit mondjak nagyon meghatódtam, annyira aranyos volt.. :) Már nagyon várom, hogy megszelídüljön és meg tudjam simogatni!