egyre bátrabban

rettentő eleven vagyok, futkározom, ledobom magam a földre, gyorsan felpattanok, futok tovább, játszom ping-pong labdával, narancshéjjal - csak messziről, mert utálom a szagát - szivacslabdával, hajgumival, körömlakkal és minden, az asztalon található zörgő csörgő tárggyal, mert már feljárok az asztalra, akkor is ha látnak és nehezemre esik lejönni róla, szarok rá, ha szólnak, sőt, huszonötödszörre is felmászok. megtaláltam a kaparófát! az erkélynél álldogálva órákon át nézem a bogarakat, rohadt módon érdekes. már feljárkálok a kanapéra és a többiek jelenlétében is belefekszem az ágyneműbe. néha csak átrohanok a kanapén. néha csak leosztok pár pofont kopasz fejekre :) rettenetesen kíváncsi vagyok, kik a rabszolgáim, egyre közelebbről nézegetem őket, nyújtogatom a nyakamat, amikor bátor vagyok, nagyon közel merészkedem, de megsimogatni... még nem engedem magam!